Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek három mondata volt.

Ezek a mondatok mindig így kezdődtek:

Nem zavar, hogy....

Gratulálok, hogy...

Büszke lehetsz magadra, hogy...

Ennek a hárommondatos embernek volt négy gyereke.

Ezekkel a mondatokkal mindent képes volt elmondani, amit fontosnak tartott.

Mind a négy gyerekének el tudta így mondani, hogy milyen a világ, hogy mit

kell tenni ahhoz, hogy boldogan és sokáig éljenek, hogy szeretetben és vidámságban

teljenek a napjaik, hogy felnőve olyan jó és sikeres emberek lehessenek mint ő, hogy

mi a fontos és mi a nem fontos az életben, hogy hogyan igazodjanak el a világban, hogy

ne legyenek soha szomorúak, hogy rend a lelke mindennek, hogy ki mint vet, úgy arat, hogy

kinek van igaza és kinek nincs, hogy mit tegyenek és mit ne, hogy mit tehetnek és mit nem.

Pedig csak három mondata volt.