Amikor már börtön volt az asszony otthona, és nem tudott kilépni az ajtaján,

a tárgyak is furcsán kezdtek el viselkedni.

A kilincsek rendre a kezében maradtak, voltak olyan ajtók, amelyek nem akartak

kinyílni, beszorult az aljuk a padlóba, azután a zsanérok estek ki egyre-másra a

helyükről. Az addig jól működő gépek felmondták a szolgálatot, a tűzhely gomjai

sorra eltörtek, télen elszáradtak az addig viruló növények, a fal átázott, a WC tartály

folyamatosan nyelte-engedte a vizet, az addig kedves és gyöngéd gyerekei dühös

kamaszokká váltak, a szél lefújta a cserepet a tetőről, beázott a ház, a férje meg

gyötörte-kínozta mindannyiukat,  talán mert fellázadtak a tárgyak abban a házban,

vagy csak úgy.

El kellett onnan menni, és megjavítani azt ami elromlott. Csak gyorsan, gyorsan.