A fess fiatalembert a szomszédai csak úgy emlegették: az olimpiai bajnok.
A feleségével és két gyerekével élt egy bérház körfolyosóról nyíló lakásában, békességben.
A bajnok többnyire címeres melegítőben járt, legalábbis az emberek ebben az öltözékben
látták legtöbbször. A felesége igen csinos asszony volt, sudár, szőke, széparcú.
Telt-múlt az idő, és valami megváltozott körülöttük. Talán az egyhangúság tette, vagy
az, hogy az idő messzeségébe került az a bizonyos bajnoság, talán valami más, nem tudni.
Az olimpiai bajnok egyre gyakrabban járt haza késő éjszaka, négykézláb mászva meg a lépcsők
hosszú sorát. Ilyenkor a szájában vitte a körfolyosóról nyíló lakása ajtajának kulcsait, mert mind a
négy végtagjára szüksége volt a lépcsők megmászásához. Így ment ez éveken át, és a sok-sok
alkohol megtette hatását. Az olimpiai bajnok egy napon sárga lett.
Pontosan olyan sárga, mint egy olimpiai aranyérem.
A temetésén ott voltak a csapattársai is.
